|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 14 találat | lapozás: 1-14 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Boros József 1999. április 27.Kétéves fennállását ünnepelte az Érmihályfalvi Figyelő. Érmihályfalván 1997 áprilisában Boros József tanár munkájának köszönhetően indult el a havilap. 1998 márciusától Sz. Sütő Éva lett a főszerkesztő, 1998 ősze óta pedig Zih Noémi vezetésével készül a lap. Az ünnepségen Cseke Péter, a Korunk főszerkesztője színvonalas kiadványnak mondta az Érmihályfalvi Figyelőt. /Rencz Csaba: Kétéves az Érmihályfalvi Figyelő. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 27./2000. december 20.Dec. 18-án Budapesten, az Országházban Orbán Viktor miniszterelnök és Mádl Ferenc köztársasági elnök jelenlétében átadták a 2000. évi Kisebbségekért-díjakat. ″Magyarország bonyolult, de nagyon szép feladattal néz szembe minden esztendőben: olyan világot kell építenünk, amely egyszerre otthona és jó hazája a határon túli magyaroknak és a határon belül élő kisebbségeknek is″ - mondotta Orbán Viktor. ″Azt a hitvallást kell magunkkal vinni a következő évezredbe, amely szerint a határon túli magyarok csak akkor lehetnek jó polgárai annak az államnak, amelynek területén most élnek, ha megmaradnak jó magyaroknak. És azt a hitvallást is, hogy a Magyarországon élő görögök, szerbek, németek, románok, szlovákok és szlovénok akkor lehetnek jó polgárai Magyarországnak, ha megmaradnak jó görögöknek, szerbeknek, németeknek, románoknak, szlovákoknak és szlovénoknak″ - mondta Orbán Viktor. Kisebbségekért díjat kapott Barbér Istvánné és Boros Józsefné a szlovénség anyanyelvének és kultúrájának megőrzésért tett munkájukért, Wild Katalin egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Német Nyelvészeti Tanszékének vezetője, Lénár Károly pápai káplán, tardoskeddi esperes-plébános és Szilágyi Pál professzor, a kolozsvári Páli Babes-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatikai Kar Differenciálegyenletek Tanszékének tavaly nyugállományba vonult vezetője. (Az MTI nyomán) /Átadták az idei kisebbségekért-díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./ Kisebbségekért díjjal tüntette ki Orbán Viktor miniszterelnök a BBTE egykori rektor-helyettesét, Szilágyi Pált. Az emlékplakettet és a díszoklevelet a magyar miniszterelnök - Dávid Ibolya igazságügyminiszter, Pokorni Zoltán oktatási miniszter és Martonyi János külügyminiszter javaslatára - azoknak a személyiségeknek adja át, akik kiemelkedő tevékenységeket fejtettek ki a nemzetiségek érdekében a közéletben, oktatásban, kultúrában, egyházi életben, tudományban, tömegtájékoztatásban, illetve a gazdasági élet terén. ″Úgy tekintek erre a kitüntetésre, mint az egyetem egész magyar oktatóközösségét érintő díjra, hiszen ezt a munkát közösen végeztük. 1996-ban Magyari András prorektortól vettem át a stafétát, és 2000-ben Kása Zoltán rektor-helyettesnek adtam át, akinek nagyon komoly segítőtársa is van Néda Árpád személyében″ - nyilatkozta a professzor. Szilágyi Pál a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek 1996-tól 2000-ig rektor-helyettese volt. Ebben az időszakban nem kis mértékben áldozatos tevékenysége nyomán kiépült a magyar nyelvű képzés széles skálája - áll a méltatásban. Prorektori ciklusának lejárta után 13 karon, ezen belül 46 szakon folyik magyar nyelvű képzés. Többezer romániai magyar nemzetiségű hallgató tanulhat így anyanyelvén. Irányítása alatt épült ki a BBTE kihelyezett főiskoláinak rendszere, ennek eredményeként ma a Székelyföldön, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön valamint Szatmárnémetiben olyan, zömmel magyar nyelvű képzés, amely a magyarság nyomasztó szakemberhiányát csökkenti. A romániai oktatási reform sodrában, az elmúlt esztendőkben vált felsőfokúvá a romániai tanítóképzés. Ezen intézmények - köztük a magyar tanítású nyelvű székelyföldi (kézdivásárhelyi, székelyudvarhelyi), nagyenyedi, szatmárnémeti, kolozsvári és marosvásárhelyi tanítóképző főiskolák szintén a BBTE hálózatához tartoznak. /Szabó Csaba: Szilágyi Pál volt rektor-helyettes Kisebbségekért-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2002. május 27.Jubileumi városnapokat tartottak a máj. 24-26-a között Érmihályfalván. A tizedik, jubileumi Nyíló Akác Napok már máj. 23-án gondosodott rendezvényekről, volt haszon- és díszállat-seregszemle Móka-parti és telekommunikációs kiállítás. Máj. 24-én a politikai fórumon Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt, az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának elnöke és alelnöke beszélt a NATO-csatakozás előnyeiről. Ökumenikus istentisztelet után tartották meg a városnapok ünnepélyes megnyitóját a Széchenyi téren. A mazsorettek és néptánccsoportok felvonulása után Boros József RMDSZ-elnök, Torda Imre polgármester és Alexandru Retegan alprefektus üdvözölte az érdeklődőket. Kovács Kati koncertje után hajnalig mulathattak a vendégek az Erdei Zsibongón. Nem maradt el a labdarúgótorna, a lovas parádé, a néptáncgála és divatbemutató sem. /Balogh Levente: Hajnalig mulattak az Erdei Zsibongón. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./2006. május 24.A Sass Kálmán Gyülekezeti Terem adott otthont Érmihályfalván május 21-én a könyvbemutatónak: Szilágyi Ferenc helybéli képzőművésznek, a Tibor Ernő Stúdió tagjának Sztálin-csokoládé című munkáját ismertették. Az önerőből megjelentetett könyvben a szerző édesapjának katonaéveit, valamint a második világháborúban és az orosz hadifogságban töltött éveit örökíti meg a bevonulástól a hazatérésig. Szilágyi Ferenc kiváló emlékezőtehetségének köszönhetően 178 nevet és 166 helységnevet tartalmaz a könyv. Boros József magyartanár felelevenítette, hogy a Máté Imre Irodalmi Kör Homokrögök című antológiájában már jelentek meg Szilágyinak versei és plakettjei. Szilágyi Ferenc nem élhette meg a kézirat nyomdába kerülését, másfél évvel ezelőtt, 84 éves korában elhunyt. /Ernei Júlia: Idén is volt könyvbemutató a Nyíló Akácon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 24./2007. október 1.A száz éve született Számadó Ernőre /Budapest, 1907. december 11. – Érkeserű, 1983. március 30./ emlékeztek Érkeserűn, ahol igazi otthonra talált a Budapesten született költő, meseíró. A második világháború után érkezett a vándorszínészből lett poéta az Érmellékre, ahol az 1956-os forradalom után a Sass Kálmán által képviselt érmihályfalvi csoport tagjaként először halálra ítélték, majd huszonöt évi börtönre enyhítették büntetését. Hat és fél év után szabadult, majd életének hátralévő részét ugyancsak Érkeserűn töltötte, szegényes anyagi körülmények között. Később iskolát neveztek el róla, a hét végén a helyi iskola, a református egyházzal közösen, egész napos rendezvénnyel emlékezett meg Érkeserű „mesebácsijáról”. Boros József méltatta a költő munkásságát. Az érmihályfalvi Gödör Gasztró Galéria (GGG) irodalmi stúdió műsorát követően Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész mutatta be a centenárium alkalmából megjelentetett Fenyőfa a lápon című Számadó-kötetet, amelyben egy illusztrációsorozat is található a lelkész-festő akvarelljeiből. Gavrucza a költőt méltatta, majd a Gavrucza és Fekete Hajnal képzőművész munkáiról Kristófi János festőművész szólt, megnyitván a két alkotó munkáiból nyílt kiállítást. /D. Mészáros Elek: Érkeserű költőjére emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./2010. április 13.Tizennyolcadszor is Nyíló Akác Napok1993-ban Nyakó József barátom Érmihályfalváról telefonon felhívott, és azt mondta, szeretnének egy különleges, többnapos fesztivált rendezni, melynek neve Nyíló Akác Napok lenne, nem sokat értettem belőle, ezért arra kértem, ha Nagyváradon jár, keressen fel, beszéljük meg, mit is várnak el tőlünk, a Bihari Napló miként támogathatja rendezvényüket. A találkozás megtörtént, de akkor már a kész program is ki volt nyomtatva. Emlékszem, lapunk a teljes programot csak pénteken – kezdetben háromnapos volt a rendezvénysorozat –, a kezdő napon közölte, no nem azért mert nem akartuk, hanem a programok árusításával is valamennyi jövedelemre számítottak a rendezők, hiszen pénz dolgában akkor sem volt könnyű a helyzet. Aztán évenként „egymást követték” a Nyíló Akác Napok, ilyenkor a fesztivál első napjától a vasárnap éjfélkor sorra kerülő tűzijátékig Érmihályfalván tartózkodtam. Számomra ezek a napok szent ünnepélyt jelentettek, a szerkesztőségből sem kifogásolta senki, hogy ebben az időben én a helyszínen tartózkodtam. Egyik rendezvényről a másikra rohangáltam, semmiről nem akartam lemaradni. Rengeteg élményem van ezekről a napokról, és bármennyire gondolkodtam is, negatív nincs köztük. Már az első fesztiválról helyszíni tudósításban számoltam be. A városházán megengedték, hogy használhassam az intézmény telefonját. Tudósításaimat éveken át általában azzal fejeztem be, „hogy tudósításunkkor” élő könnyűzenei koncert zajlik a város főterén. Ennek is köszönhetően többször is lekéstem ezekről a koncertekről, de arról már nem, hogy interjúkat készítsek a magyar könnyűzenei világ nagyjaival, akik a Nyíló Akácon felléptek. Emlékszem rá, amikor Szandival beszélgettem, azt mondta, hogy ennyi ember előtt ő még sohasem énekelt, amikor mondtam, hogy mintegy tízezer ember volt jelen, nem akarta elhinni, pedig így volt. Azt is magam előtt látom, amikor Demjén Ferenc koncertjének ideje alatt egy hatalmas zápor és vihar elfújta a színpadot betakaró ponyvát, és a műsort abba kellett hagyni. A koncert után mondta az énekes: „csak az bosszant, hogy a Honfoglalás című film betétdalát nem tudtam elénekelni”. Akkor még a fogatok a főtéri színpad előtt vonultak el, később egy okos döntésnek köszönhetően ezek a futballpályán mutatkoztak/nak be. Volt egy olyan periódus, amikor a koncerteket ugyancsak a futballpályán tartották, sőt, olyan is volt, amikor a gabonaátvevő központban. Ezek csak rövid életűek voltak, és ma ezek a főtéren zajlanak. Sok-sok emlékem van ezekről a napokról, közülük még egyet megemlítek. Amikor az elején a rendezvény programját olvastam, nem tudtam elképzelni, mit akarnak ezek a szervezők a „zsibongóval”, melyet este a közeli akácerdőben tartanak majd. Boros József tanár, akkori mihályfalvi tudósítónk világosított fel, aztán péntek este én is meggyőződhettem a zsibongó szó jelentéséről. Az utóbbi években már kevesebbszer vettem részt az ünnepségen, szerkesztői munkám inkább Váradhoz köt. De annak örülök, hogy méltó kollegám van, aki ugyanolyan szinte mindezt folytatja – ha nem jobban –, így olvasóink első kézből kapnak információkat a Nyíló Akác fesztiválról. Tudom, közhely, ha valaki eléri a 18. életévét, akkor nagykorúnak nyilvánítjuk. Nos, a Nyíló Akác Napok elérte ezt a kort. Az elmúlt évek csak megerősítették. Igen, az érmelléki kisváros által kezdeményezett fesztivál gyökeret vert nemcsak az Érmelléken, de Bihar megye számos, magyarok által lakott településén is. Az érmihályfalvi Nyíló Akác Napok ma is olyan vonzó, mint 17 évvel ezelőtt volt. Zárásként mit kívánjak! Azt, hogy még hosszú éveken át vehessünk részt Nyíló Akác Napok rendezvénysorozaton, és azt, hogy Isten éltessen, Nyíló Akác! Dérer Ferenc erdon.ro 2010. május 14.Nagykorúsodott a Nyíló Akác fesztiválBihar megye – Egész nap hol beborult, hol kiderült az égbolt, végül Érmihályfalván a XVIII. Nyíló Akác Napok péntek délutáni megnyitóját „megúszták szárazon” az azon résztvevők. Most is volt felvonulás. Délután négy órakor kezdődött meg a hivatalos megnyitó, mely, mint mindig, idén is színpompás felvonulással kezdődött. A menetben ott voltak a helyi előadócsoportok(modern– és néptáncosok, menettáncosok), az eseményen hagyományosan résztvevőholtmarosi néptánccsoport, és természetesen az óvodások, akik pár év múltán már az előttük vonult „nagyok” csoportjait fogják gyarapítani. Újdonságkét vonultak veterán autók és motorkerékpárok is, melyek már a szombat délelőtti találkozóra érkeztek. Tízen tizennyolc éve „Optimizmussal és hittel tekintünk az idei rendezvény elé is, mely akár nagykorúsítási ünnepségnek is nevezhető”, nyitotta meg a XVIII. Nyíló Akác Napokat Kovács Zoltán. A polgármester megköszönte a támogatóknak a nem kis mértékű segítséget, ugyanakkor felsorolta azokat, akik az elmúlt tizennyolc évben minden egyes alkalommal kivették részüket a szervezésből: Boros József, Kiss Csaba, Kovács Zoltán, Lunczer Mária, id.dr.Lunczer János, Nyakó József, id.Rencz Zoltán, id.Sütő Zoltán, Szilágyi István és Torda Imre (őket a ma déli ünnepi önkormányzati ülésen is köszöntik). A tizennyolc fesztivál már önmagában is bizonyíték az érmihályfalviak, az érmellékiek szülőföldjük iránti hűségére, mondta köszöntőjében dr.Sarkady Zsolt, hozzátéve, alprefektusként is ki kell jelentse: az anyanyelv és a kultúra által összekötött egy magyar nemzet részei vagyunk. Testvérvárosok polgármesterei A „magyar magyarok üdvözletét” Éles András hajdúnánási, míg a Felvidékét Czigány Zoltán tornaljai polgármester tolmácsolta (Érmihályfalva testvérvárosi kapcsolatban áll mindkét várossal). A beszédek után máris színpadi produkciók következtek, modern– és néptánc koreográfiákat látott a közönség, mely aztán az est folyamán több koncerten is részt vehetett. A kultúrházban kórusok találkozóját tartották, és ugyanott volt annak a CD–nek a bemutatója is, mely Érmihályfalva, Hajdúnánás (Magyarország), Ustron (Lengyelország) és Piest’any (Pöstyén, Szlovákia) zenészeinek közreműködésével készült, a Barátság hangjai címmel. erdon.ro 2010. november 23.Magyartanárok módszertani tanácskozása ÉrmihályfalvánBihar megye – A nonformális nevelési tevékenységek pedagógiai szerepe volt a témája a magyartanárok Érmelléken, és Érmihályfalván tartott módszertani tanácskozásának, melyet hétfőn tartottak. A körfelelősökkel tartott egyeztetés nyomán lett a megye magyartanárai számára hétfőn tartott módszertani tanácskozás témája a nonformális (oktatási rendszeren kívüli – szerz.megj.) nevelési tevékenységek helye és szerepe a tanításban. A tanácskozás színhelyeÉrmihályfalva volt, de tulajdonképpen a tágabb Érmellékre is kiterjedt – mondhatni nonformális módon – hiszen a megye minden szegletéből érkezett 55 pedagógus előbb kirándulást tett Gálospetribe, majd Érkörtvélyesre, mindkét településen meglátogatva a tájházat. Útjuk Érmihályfalván előbb az Andrássy Ernő Múzeumba vezetett, majd a Futrinka Játszóház emeleti Padlás Galériájába. Ott, a közben a vendéglátókkal mintegy 70 fősre kiegészült csapatot előbb Boros József helyi tanár, majd Csengeri Csongor, a Zelk Zoltán Általános Iskola igazgatója köszöntötte, utóbbi megtiszteltetésnek nevezve, hogy házigazdái lehetnek az eseménynek. Módszerek, lehetőségek „Meglepetésként” a helyi GGG Irodalmi Stúdió tagjai adtak elő verses–zenés műsort, melyet Ile Erzsébet szaktanfelügyelő „a minikonferencia méltó bevezetésének” minősített, majd ugyanő konferálta fel a helyi tanárnők három előadását. Kind Klára Renáta az Érmelléket mutatta be, felsorolva településeit, hírességeit, hagyományait. Boros Emőke Blanka A színház szerepe az oktatásban címmel értekezett, megállapítva egyebek mellett, hogy a színház (látogatása, illetve művelése diákszínjátszás szintjén is) a magyartanárok egyik eszköze lehet az igényességre, a viselkedési kultúrára nevelésben. Ugyanakkor olyan, korábban tabunak számított témák feldolgozására is lehetőséget nyújt, mint a rasszizmus, a drogok, a hajléktalanság. Szabó Emőke a Magyarországról indult, de ma már a határon túli területeken zajló oktatást is segítő, összesen több, mint 300 iskolába eljutott Szitakötő programot ismertette, részletekbe menően. Egy játékba a hallgatóságot is bevonta: kollégái egy játékos titkosírást fejthettek meg. Ady születésnapján Az előadásokat előbb Ile Erzsébet köszönte meg, majd Pásztor Gabriella kormánytanácsos mondta el, hogy a kollégái között töltött nap „felüdülés” volt számára a kormányzati munka közben. Hozzátette: az új tanügyi törvény még több lehetőséget fog adni arra, hogy a bemutatott módszereket, illetve a helyi sajátosságokat a tanárok jobban beépítsék oktatói–nevelői tevékenységükbe. Sajnálattal állapította meg, hogy kisebbségi ügyekkel még mindig lehet indulatokat korbácsolni, így csorbulhat például az anyanyelven történő oktatáshoz/tanuláshoz való jog. A Szenátus ugyanis nem szavazta meg a földrajz és a történelem anyanyelven történő oktatását, és ez a kisebbségek elidegenítését szolgálja, állapította meg Pásztor Gabriella. A felszólalás lehetőségével élve Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár a magyar nyelv és népi hagyomány gazdagságát méltatta, majd tekintettel Ady Endre születésnapjára – a tanácskozás méltó befejezéseként – elszavalta a költő Hazamegyek a falumba című versét. erdon.ro 2010. december 15.A 103 éve született Számadó Ernőre emlékeztekBihar megye – Az elmúlt hét végén tartották meg Érkeserűben a Számadó Ernő költő, író nevét viselő negyedik szavaló, illetve harmadik mesemondóversenyt. A kétnapos eseményen összesen 12 település képviseltette magát. A Budapesten született, de a második világháború után érkeserűivé lett Számadó Ernő (1907–1983) emlékét először a 2006-os falunapon idézték meg a helyi iskolában összeállított irodalmi műsorral. Születése 100. évfordulóján tartották meg az első, nevét viselő szavalóversenyt, majd a következő évtől már mesemondóversenyt is rendeznek. Idén tehát már a negyedik „kiadásához” érkezett a versemondás, harmadikhoz a mesemondás versenye. Számadó versek, mesék Az idei rendezvény kezdetén, pénteken Faur–Kiss Angéla, a Kiskereki iskolához tartozó helyi tanintézmény irányító tanára, szervező köszöntötte a megjelenteket, majd a ma Érmihályfalván tanár Boros József emlékezett a költő Számadó Ernőre, kivel pályája kezdetén, még mint keserűi pedagógus került ismeretségbe. A szavalóversenyen három település – Érkeserű, Érbogyoszló és Hegyközszentmiklós – iskoláinak V.–VIII. osztályos diákjai vettek részt, két korcsoportban, összesen 17–en, és egy szabadon választott mellett kötelezően egy Számadó–verset kellett elmondjanak. A verseny szünetében látogatható volt a vendéglátó iskolában berendezett Számadó Ernő–emlékszoba is. Megmaradásáért kűzdő lápvilág Szombaton délelőtt Szkirkánics Edina a meseíró Számadó Ernőre emlékezett, majd sor került a mesemondóversenyre, melyre Albis, Éradony, Székelyhíd, Margitta, Kiskereki, Nagykágya, Asszonyvására, Hegyközszentmiklós, Érolaszi, Érkeserű és Értarcsa iskoláinak összesen 52 kisdiákja készült egy–egy magyar népmesével. Míg a zsűri döntést hozott, Nyéki Enikő református kántor irányításával karácsonyra „hangoló” dalokat lehetett énekelni, vagy éppen tanulni, Hengye Erika tanítónő pedig előadást tartott az egykori érmelléki lápvilágról, mely lecsapolása után – főleg a mostanihoz hasonló esős időben – is kűzd megmaradásáért, közreműködött az Érkeserűi Népdalkör. A témához kapcsolódott Gavrucza Tibor székelyhídi lelkésznek Az érmelléki táj a múltban című előadása, illetve Kósa Erzsébet és Nyéki Sándor jelenléte, akik még művelik az ősi gyékény– és kosárfonás mesterségét. A díjátadás után Nyiri Sándor polgármester is köszöntötte a verseny résztvevőit, illetve köszönetet mondott a szervezőknek, továbbá átadta az iskola új névtábláját, mely a régi ütött–kopott helyére került. Vasárnap, születése 103. évfordulója alkalmából, a keserűi temetőben megkoszorúzták Számadó Ernő sírját. erdon.ro 2011. december 27.Karácsonyi könyvbemutató ÉrkeserűbenBihar megye – Egy hónappal a Számadó Ernő-szobor leleplezése után újabb jelentős állomásához érkezett a költő emlékének ápolása Érkeserűben: a református templomban újabb verseskötetét mutatták be vasárnap. A vasárnap délben tartott ünnepi istentiszteleten Gavrucza Tibor ny.székelyhídi lelkész hirdette az igét a Pál apostolnak a rómabeliekhez írt leveléből vett idézet alapján: “Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” Elmúlt a szenteste, sápad a csoda, lankad a buzgalom, már nincs tele a templom, vonszolhatjuk tovább mindennapi életünket – jellemezte az ünnep utáni hangulatot prédikációja elején a tiszteletes, ám figyelmeztetett: ne az elmúltakat sajnáljuk, hanem inkább azokat, kiknek a karácsony csak az ajándékokat, a csillagszórót, a szaloncukrot jelenti! Az igehírdetés után Oroszi Magda helyi lelkész köszöntötte a vendégeket, előrebocsátva, hogy azok “nem érkeztek üres kézzel”, ugyanis akkor került sor Számadó Ernő A csend beszéde című kötetének bemutatójára. (Az előző, a Fenyőfa a lápon című 2006-ban jelent meg.) Az Érmellék egyik kincse Gavrucza Tibor a kötet(ek) szerkesztőjeként elmondta: nagyon sokat köszönhet Érkeserűnek abban, hogy ezer szállal kötődik az Érmellékhez, annak kincseihez. Egy ilyen “kincsnek” nevezte Számadó Ernőt is, akit az Érmellék, az ott töltött életének nyomorúsága, magánya, meghurcoltatása, ugyanakkor a megtalált boldogsága érlelt azzá, ami lett, fejtette ki a méltató. Hozzátette: a Számadó-versekben az érmelléki lápvidék “tündérvilága” a lecsapolását követően is tovább él. A kötet előszavát Boros József érmihályfalvi tanár írta, aki pályája kezdetén, amikor még “ifjúsága világmegváltó heve fűtötte”, került Érkeserűbe, és ott “első látásra láthatatlan és megmagyarázhatatlan szálak kötötték” Számadó Ernőhöz. Boros József röviden felidézte az 1960-as évek Érkeserűjét, “melynek mesevilágában hóbortosnak tűnő, meglepő jelenség volt Számadó Ernő”. Az akkor fiatal tanár idősebb barátja bíztatására kezdett maga is versírásba, vasárnap fel is olvasta A láp hű fia lettél című, Számadó Ernő emlékére született költeményét, mely a szóbanforgó kötetben is megtalálható. Verskísérő festmények Ezt követően Gavrucza Tibor mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a kötet megjelenéséhez, például a családnak is, melynek tagjai őrizgették a kéziratokat. A lelkész nem csak szerkesztőként, de képzőművészként is “jelen van” a kötetben, hiszen azt érmelléki ihletettségű akvarelljei illusztrálják, pontosabban – ahogyan ő fogalamazott – a festmények “kísérik a verseket”. A bemutató végén Oroszi Magda adott át ajándékokat a vendégeknek, ugyanakkor leszögezve: a keserűieknek el kell fogadniuk, hogy a köztük élt Számadó Ernő egy értékes ember volt. Maga az érintett ezt még életében állítólag így fogalmazta meg: “Nekem ahhoz meg kell halni, hogy nagy legyek.” A tiszteletesasszony ugyanakkor a költő nevét viselő iskolának is tartogatott meglepetést: Budapestről “megszereztek” 2 régi Számadó-kötetet (Meg kell a búzának érni, Az özönhajú varga meséi), így az intézményben lévő emlékszobában már hatra gyarapodott a korabeli kiadványok száma. Koszorúzás a szobornál Az istentiszteleten közreműködött az egyházközség kórusa, majd a kötetet meg lehett vásárolni, amit Gavrucza Tibor és Boros József dedikált. A templomozás után került sor Számadó Ernő egy hónapja leleplezett szobrának megkoszorúzására. A mellszobor talapzatához Gavrucza Tibor és Boros József, illetve a helyi református egyházközség és ifjúsági szervezet képviselői tettek koszorút. Rencz Csaba erdon.ro 2012. április 29.Közeli történelem – a mindennapok krónikájaA Bihari Napló újságírója, Rencz Csaba Közeli történelem – Publicisztikai kóborlások című kötetének bemutatójára került sor Érmihályfalván az elmúlt pénteken. A könyvbemutatón mintegy negyvenen vettek részt az érmihályfalvi Játszóházban, ahol elsőként id. Szilágyi Ferenc képzőművész, író, költő köszöntötte a megjelenteket. Ő volt a szerzőnek a Bihari Naplóban 2007. január és 2011. május között megjelent 217 jegyzetét, kommentárját tartalmazó kiadvány első méltatója. Beszédében felelevenítette azokat az időket, mikor mindketten tagjai voltak a még működő helyi irodalmi és képzőművészeti önképzőkörnek, ahol már hasonló stílusú írásokkal jelentkezett az újságíró. Érdemeként említette, hogy miközben a megye sok pontján “előfordul”, minden helyi eseményről is igyekszik tudósítani, úgy, hogy minden körülmények között objektív marad, miközben érezni, hogy saját véleménye is van. Oldott hangulatban Dérer Ferenc, a BN főszerkesztő-helyettese arról beszélt, miként került Rencz Csaba az laphoz, előbb külső munkatársként, majd lett szerkesztőségi tag. Hozzátette: a kötetben megjelent írások nagy részét ismeri, hiszen rovatvezetőként “átment a kezén”, és dicséretesnek mondta, hogy azokat kötetbe gyűjtve is kézbe lehet már venni. Később a méltatók kérdéseire válaszolt a szerző, de a közönség soraiból is akadtak hozzászólók. Kovács Zoltán polgármester, Nyakó József helyi RMDSZ-elnök, Boros József tanár, dr. Lunczer János állatorvos egyaránt azt emelte ki, hogy a szerző újságíróként pártatlan tud maradni a nem könnyű körülmények között, de véleménye is van, amit szintén vállal, és amivel hozzájárul a BN népszerűségéhez. Az oldott hangulatú esemény végén Rencz Csaba dedikálta kötetét, melyet (egyelőre) a helyi újság- és könyvárusnál lehet megvásárolni. erdon.ro 2015. október 27.Politizálás helyett érdekvédelmet várnak a romániai magyarokAz elvándorlás globális probléma, melyre ugyanilyen szinten kell megoldást találni, hangzott el azon a konferencián, melyet az elmúlt szombaton tartottak Érmihályfalván. Az Érmihályfalván meghirdetett “A kő marad”-év zárásaként egész napos program volt szombaton Érmihályfalván, melynek keretében a Gödör rendezvényházban konferenciát tartottak az elvándorlás lehetséges megakadályozásának témakörében. Nyakó József polgármester köszöntötte a vendégeket, közöttük Petneházy Attila Fidesz-es országgyűlési képviselőt, Forró Lászlót, a KREK püspökhelyettesét, Ilyés Gyulát, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökét, Szabó Ödön és Cseke Attila képviselőket, Dérer Ferencet, a Bihari Napló főszerkesztő-helyettesét, továbbá helyi tanácsosokat, pedagógusokat. A polgármester megfogalmazta a konferencia létrejöttének céljait, például összehozni azokat a magyarországi és romániai törvényhozókat, kiknek módjukban áll az elvándorlást magállító döntéseket hozni. Boros Emőke tanárnő a témához igazodva egy Reményik Sándor- és egy Boros József-verset mondott el, majd dr.Pásztor Gyöngyi, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológiai karának adjunktusa tartott előadást, melynek címe “Népesség és elvándorlás Érmihályfalván” volt, ám témába vágó adatokat hallhattunk egész Erdélyre, Bihar megyére vonatkozóan is. Stratégiák A város tekintetében úgy fogalmazott, hogy első látásra az erdélyi magyarsághoz viszonyítva kiegyensúlyozott a helyzet, 5-8 % a migrációs potenciál, elsősorban fiatalokat és magasabban iskolázottakat érint, ami már gond. Az elvándorlás egy globális probléma, melyre ennek megfelelően globális megoldás kell, kisebb közösségek önmagukban nem sokat tehetnek, fogalmazott a szociológus. Forró László püspökhelyettes az Egyházkerület pontos adataira alapozott stratégiájáról beszélt, mely (sorrendben) a nemzeti identitás megőrzésére, az oktatásra és az egészségügyre alapul. Szabó Ödön szerint az elvándorlást “biztonsági” kérdésként kell kezelni: jogi-, gazdasági- és kisebbség-biztonságról van szó, illetve arról, hogy van-e esély ezek jobbítására. Utóbbihoz országos és közösségi szintű együttműködésre van szükség, továbbá az erdélyi magyar és a magyarországi politika “összehangolására”. Ilyés Gyula tapasztalatai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy különösen falvakon sok az egyedülálló idős ember, többnyire férfi. Együtt dönteni Cseke Attila úgy vélte, hogy hogy a romániai magyarság 80%-a nem politizálást, hanem érdekvédelmet vár vezetőitől, miközben érzi a veszélyt, hogy ebben az országban még minden visszafordítható. Petneházy Attila – aki az addigi hozzászólások alatt szorgalmasan jegyzetelt – úgy értékelte, hogy sok mindent hallott, amiből magyarországi törvényhozókét okulhat, például azt, hogy a határ két oldalán élő magyar politikusoknak együtt kellene eldönteni, hogy az ottani kormány mihez/kinek és milyen formában nyújtson támogatást. A helyi születésű Balogh Csaba igen érdekes előadást tartott arról, hogy a dévai Téglás Gábor Líceumban, melynek aligazgatója, s mely Hunyad megyében az egyetlen állami tanintézmény, mely az óvodától az érettségiig biztosítja a magyar diákok elméleti és szakoktatását, milyen gondokkal szembesülnek, mint az úgynevezett szórványban élők. Az elhangzottakkal kapcsolatban többen is elmondták saját véleményeiket, miközben a házigazdák ebéddel is megkínálták vendégeiket, melynek elfogyasztása után együtt vettek részt a Hazaváró Édesanya szobrának felavatásán. Rencz Csaba erdon.ro 2015. december 9.Formabontó emlékezés a költőreA Máté Imre szellemi hagyatékát tovább éltetőket, illetve az elmúlt negyedszázad helyi kiadású köteteit egybegyűjtve emlékeztek a 26 éve elhunyt költőre Érmihályfalván. A Bartók Béla Művelődési Ház és a költő nevét viselő városi könyvtár közös szervezésében emlékeztek meg kedden eset Érmihályfalván a 26 éve, 1989. december 8-án 53 évesen elhunyt Máté Imre költőről. A kultúrház nagytermében kialakított családias hangulatú térben Szabó János, a Móka színjátszó csoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, moderálva az eseményt. A költőre személyes emlékeket is felidézve Szilágyi Ferenc Hubart költő-képzőművész emlékezett, kifejtve, hogy Máté Imre általános megbecsülése továbbra is várat magára, pedig munkássága nem alábbvaló kortársaiénál. Változatos könyvkínálat A továbbiakban Szabó János rendre bemutatta azt a mintegy 50 kiadványt, mely a városban látott napvilágot az elmúlt negyedszázadban. Ezek között van tudományos és helytörténeti munka, szépirodalom, antológia, publicisztikai gyűjtemény és még szakácskönyv is. Máté Imre bizonyára elégedetten látja a mennybéli Parnasszusról, hogy vannak emlékének ápolói és a városban író emberek, állapították meg, miközben a Móka tagjai (Boros Emőke, Boros József, Szabó János, Varga István, Kecskés Zoltán) adtak elő verseket, míg némely szerző maga olvasott fel soraiból. Bár többen is vannak szerzők, akik jelen is voltak: Sütő Éva, Sillye Judit, Szilágyi Ferenc Hubart, Kovács Rozália, Szilágyi István, Boros József, Kis-Kőrösi Jolán, Bokor Irén, Rencz Csaba. Nyugdíjas köszöntése Az összejövetelnek volt egy soron kívüli, ünnepi momentuma is: a megemlékezés megszervezését megköszönő Nyakó József polgármester köszöntötte nyugdíjba vonulása alkalmából Szalai Ilona könyvtárost, aki 21 éven át volt a mindennapi munka mellett a tékához kötődő rendezvények szervezője, továbbá az idén már kilencedik alkalommal megtartott helyi képzőművészeti alkotótábor főszervezője. Az esemény jó hangulatú beszélgetéssel zárult, amihez a Szépkor Nyugdíjas Egyesület tagjai (Borbély Ilona, Erdei Margit, Molnár Berta) helyben, a kultúrház konyhájában sütött fánkkal járultak hozzá. Rencz Csaba erdon.ro 2017. január 10.Móka: akik “elgereblyézik a mezsgyét”Megalakulása óta a legjobb, elismerésekben gazdag évét zárta 2016-tal az érmihályfalviMóka. A színjátszó csoport alapító-előadó-rendezőjével, Szabó Jánossal ennek kapcsán sok mindenről szót ejtettünk. A csoport január 15-én lép színpadra legközelebb. Ha érmihályfalvi előadócsoportokról esik szó, akkor a 30 éves Nyíló Akác néptánccsoport után valószínűleg a már 16 éves Móka színjátszó csoport jut először eszébe a nem helyi lakosoknak is. Ehhez hozzájárult, hogy több mint 50 produkcióval álltak közönség elé másfél évtized alatt, és ugyancsak a 60-at közelíti azok száma, akik “mókásnak” mondhatták/mondhatják magukat. A siker kovácsa, a csapat mozgatója és mindenese is egyben Szabó János, akinek bemutatása részben egybefonódik a Móka bemutatásával is. Bánságból az Érmellékre Szabó János a bánsági Nagyszentmiklóson született, gyerekkorát és iskolaéveit már Újszenetsen és Temesváron töltötte. A színházi élet “szele” már korán megcsapta, hiszen édesapja kellékes volt a temesvári színházban, így neki módja volt szabadidejét a világot jelentő deszkák közelében tölteni, sőt, rájuk is léphetett, hiszen gyerekszínészként szerepet is kapott. “Korán megfertőződtem a színházzal”, fogalmazott és mint alább kiderül, ebből máig nem gyógyult ki. Következett egy újszentesi színjátszó csoport, majd a temesvári Thália. Némi váltás történt, amikor a néptánc felé fordult, 10 évig az ugyancsak temesvári Rezeda csoport tagja volt, sőt, egy időben vezetője is a tánckarnak. Adódik a kérdés: a színházi vonzódás hogyan nem vitte a színi pálya irányába? Vitte, tudom meg, de egyetlen próbálkozását elutasították, az akkor még volt korhatár miatt többet nem is próbálkozott, a rendezői karrier pedig nem vonzotta. A ’90-es évek végén családi okok miatt került Érmihályfalvára, ahol “hiányérzete volt, nem találta önmagát”, érezte: valamire még szüksége lenne a munkáján kívül. Ez vezetett oda, hogy 2000 december hetedikén megalakult a Móka színjátszó csapat, mely nevében utal a várost átszelő patakra, ugyanakkor a “mókázásra” is. A karakter szembe jön A Móka-történeti alakuló ülés Szabó Jánosék konyhájában zajlott le, alapító tagok: Szabó Éva, Felvinczi József, Zih Gábor, Felvinczi Erzsébet, Kulcsár Ágnes, Boros József és Szabó János, utóbbiak négyen a mai napig aktív tagok. A “társulat” gyorsan gyarapodott, hiszen elsőként A cigány című népszínművet mutatták be, amiben ifjabbakra és idősebbekre egyaránt szükség volt. Apropó, “toborzás”: ez annak függvényében történik, hogy éppen milyen darabra készülnek, milyen karakterekre van szükség a meglévők mellé. A módszer nagyon egyszerű, érdeklődnek barátok, ismerősök körében, vagy egyszerűen megszólítja a szembe jövő, alkalmasnak vélt arcot az utcán. Persze 10-ből 8-an azonnal nemet mondanak, de van aki eljut a próbáig és akár be is válik, addig rejtett értékét hozva felszínre. Arra is volt már példa, tudtam meg, hogy a lelkesedés nem párosult alkalmassággal, az illetőt el kellett tanácsolni, de harag nem volt. Eddig, beleszámolva a színműveket, irodalmi előadásokat, kabarékat is, közel 60 bemutatója volt a Mókának, a legnépesebb produkciójuk Móricz Zsigmond Úri murija volt, amikor 22 név állt a szereposztásban. A Bányavirág-sikersztori Amatőr csapatról lévén szó, elsősorban önmagukra számíthatnak, például a maguk kitalálta díszleteket maguk fúrják-faragják, az alapanyagokat ahányszor csak lehet újrahasznosítják. A kellékek, jelmezek is mind saját tulajdonúak, vannak Móka-tagok, akik nagyszerű érzékkel válogatnak a különböző turkálókban, sőt, már félre is teszik számukra az esetleg használhatónak tűnő holmikat. Ugyanakkor megemlítendő az önkormányzat segítsége, ami leginkább az utazások támogatásában nyilvánul meg, de a helyi jellegű Pódium Díjat is többször megkapták már. Hogyan lehet egy ilyen többé-kevésbé népes, különböző korosztályú és irányultságú csapatot “tűzben” tartani? Szabó János szerint ehhez mindenképpen kell a tagok elkötelezettsége, ugyanakkor mindig kellenek az új ötletek, a kihívás. Utóbbira jó példa a Bányavirág. Az van ugyanis, hogy a darabválasztást megbeszélik, Székely Csaba drámája ellen azonban tiltakozott a csapat, mert nehéz és “más” volt. Ám miután megtalálta mindenki a szerepét (vagy a szerep őt?), már “szinte alig kellett rendezni”, emlékszik vissza Szabó János, és a történtek őt igazolták, hiszen az eddigi legnagyobb sikersorozatot produkálták a Bányavirággal: magyarországi amatőr és alternatív (melyeken hivatásosok is részt vesznek) színjátszó fesztiválokon átvehették a a legjobb rendezés, női, férfi és mellékszereplő (utóbbit ketten is), illetve a legjobb előadás díját is (ezekről lapunkban annak idején beszámoltunk). Kabarék és drámák Adódik a kérdés: hogyan viszonyulnak a profi társulatok az amatőr csoportokhoz? Szabó János (anélkül, hogy valakit is megsértsen) úgy érzi, előbbieknek “derogál” utóbbiakkal foglalkozni. Erre idézte büszkeséggel Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari Díjas érdemes művészt, aki az egyik fesztiválon, a zsűri tagjaként mondta a Bányavirág-előadásukra: ez az előadás elgereblyézte a mezsgyét a profik és az amatőrök között, míg Ascher Tamás szintén Kossuth- és Jászai Mari Díjas rendező bevallotta: nehezen tudna rosszat mondani a látottakról.Szabó János maga is színre lép alkalomadtán, bár úgy tartja, szívesebben játszana, ha más rendezne, hiszen “lentről egészen másként látszik minden”. Sokkal hálásabb feladat bohózatot, kabarét játszani, hiszen azonnali a visszajelzés, ami nem azt jelenti, hogy könnyebb is, hiszen a poénoknak “ülni kell”. Azonban “nagyszerűbb és nagyobb elégtétel”, amikor egy dráma megfogja a közönséget, amikor a függöny lehulltát pár másodpercnyi csend követi a taps felhangzása előtt, fejtette ki Szabó János, aki az említett fesztivál-szereplések nyomán két meghívást is kapott magyarországi rendezésre, de azokat nem fogadta el. Készülnek az idei bemutatókra Azt is eredményként könyvelik el, hogy vannak olyan Móka-tagok, akik diákként kerültek a csapatba, aztán, egyetemi éveik elvégzése után, visszakerülve a városba, a Mókába is visszatértek. Aki életét a színpadon folytatta, “csak” egyet tudott említeni Szabó János, ő Cormos Viktória operaénekesnő, akit a Kolozsvári Állami Opera magyar és román társulata is foglalkoztat.“Bár életem alakulhatott volna másként is, semmit nem bántam meg”, összegzett Szabó János, aki azt is elárulta, hogy idén két nagybemutatóval készülnek (eggyel szokás szerint a Nyíló Akác Napokra, eggyel őszre), melyek mellett lesznek irodalmi összeállításaik is. Végül, de nem utolsó sorban pedig meg kell említenünk, hogy immár 13 éve szilveszteri kabaréval is a közönség kedvére tesznek, 2016/2017 fordulóján a Két féltucat, akciósan című, klasszikus és saját jelenetekből dalbetétekből állt produkciót mutatták be. Szokásuk, hogy ezt a vidám műsort még január folyamán megismétlik, erre idén is sor kerül 15-én, vasárnap 18 órától, ekkor lehet legközelebb színpadon látni a Mókát. Rencz Csaba erdon.ro lapozás: 1-14
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
